Kőszonettnyilvánítás
Figyelem! /Úpozornenie!
Jelen posztot nem Juhász Árpád írta, se meg nem az egri föcitanszék munkaközössége, hanem egy lelkendező amatőr. Az a fajta, aki elegáns és könnyed geológuskalapács helyett ökölkővel üti a vésőként használt csonka, de élét fickósan tartó kést, s utóbb még megtanul dárdahegyet pattintani. Nem tudja egy saspillantással áttekinteni az egész fejtést-dőlést-csapást, és evvel tisztában is van.
Szerkesztői közbevetés: e helyütt szeretném mélységes tisztelettel idézni a Pollack Mihály Műszaki Fősikola környezetmérnöki szakának indulóját, hogyaszondja:
"Felmentünk a Jakab-hegyre dőlést, csapást mérni,
Megkért engem a kollegina, hogy tanítsam észlelni.
Hát észleltünk mi összevissza annyi dőlést, csapást,
Hogy egész úton hazafelé lógott a kalapács."
vissza a tárgyhoz
Alant olvasható, miket talált egy ilyen egyén az Egertől északra fekvő, most is működő Berva-bányán, illetve Bervának egy kis darabkáján. Akit izgalomba hoz a környék, annak ajánlom még ezt a két honlapot:
meg ezt is: Bányászati és Kohászati Lapok. BÁNYÁSZAT 142. évfolyam, 2-3. szám, 20.old.
A bervai mészkőbánya összképe (Lépték: kb. 200 m).
A bánya az ún. bervai mészkõösszletre települt, a Bükk-hegység DNy-i részén, a Berva-völgytõl a felsõtárkányi Mészvölgyig. Az itt fejtett mészkövet elsősorban építkezéshez használják: szép „húsú”, galambszürke vagy halvány sárgás színű. A triász kor középső szakaszában (228-237 millió éve) keletkezett. A bánya összképén pirossal van jelölve a terület legdélibb csücske: ez mind az, amit 2*1 nap alatt be bírtam járni. Úgyhogy, kedves gyűjtőtársak, nem kell attól félni, hogy egymás tyúkszemére lépünk. Kékkel jelölve 2 üzemi épület (őrlőmű). Tájékozódási pontnak jók! Messzire elkerültem őket; mert ha üzemi területen találnak engedély, meg sisak (erőművi szóhasználatban: kobak. Csak mi nem írunk ugye börtönszleng-blogot priusz nélkül - a szerk.) stb. nélkül, hazáig kergetnek, teljes joggal. Csoportos engedélyt viszont ad a bánya. Ha van egy kisbusznyi szent őrült a nyájas olvasók közt, érdemes összeállni és megpróbálni.
Egyedül indulva, Egerből a 14-es helyi járattal fél óra-negyven perc buszozással lehet kiérni a Berva Rt. (szerelvénygyártó cég, nem azonos a bányával!) főkapujához. Én is így tettem. A busz hétvégén félóránként jár, kellemes egynapos túrát lehet így csapni.
Durván ez a két alkalommal összesen megtett útvonal.
A buszmegállóból DNy felé indulva, keresztül egy tipikus kis előkertes bányászkolónia-utcán lehet kijutni egy elágazásig, ahol földutak futnak széjjel, illetve egy iparvágány megy ÉNy felé. Itt egy elhagyott épület is áll: talán őrház lehetett. Nem tudom. A földúton irány északnak, ahogy lehet, irány El Dorado. Mennyit láttam El Doradóból? Keveset: a legdélibb platót és az onnan kb. nyugat-délnyugat felé a hegy lábához induló vízmosást: fehér és szürke kalcitok lelőhelyeit.
Mik is ezek itten?
A kalcit a mészkőnek egyik, nagy kristályokban megjelenő változata (ez is, az is kalcium-karbonátból van). Neve a latin calx ― mész, mészkő ― szóból ered. Gyakori és nagyon mutatós cucc. Lehet átlátszó, fehér, sárga, vöröses, szürke, ritkán kék, zöld vagy fekete. Keménysége 3 körüli; ez azt jelenti, hogy körömmel nem, de egy fémpénzzel már karcolható (felteszem itt a Mohs-skáláról lehet szó - szerk.). Nagyon sokféle alakja lehet: oldalba lökött négyszögekkel határolt test (romboéder), hegyes, agyarforma (szkalenoéder), vagy apró kristályok gömbölyű halmaza; hivatalosan egyébként a háromszöges/hatszöges kristályosztály tagja. Nyomás alatt, rétegekbe gyűrve a kristályok eltorzultan nőnek, így az eredeti rombos lapok meggörbülhetnek, összepréselődnek. Keletkezhet kalcit mészkő metamorfózisával (lesüllyedő rétegekben, nagy nyomás és sok hő hatására a mészkő átkristályosodik), és megjelenhet vulkáni kőzetek, érctömzsök repedéseiben, mint a repedést elárasztó forró vizes oldatok csapadéka. Igen, vízkő, csak díszesebb, esetleg aranyozott kötésben.
A platón többek közt egy kb. 15 X 15 X 20 cm-es sárgásfehér kalcittömböt találtam. A málló, algás, agyagos részt leütögettem róla. Ez a köves fotók közül az 1-es.
Szerkesztői közbevetés: A képek természetesen másolásvédelmi okokból életlenek olykor. Aki mást mer állítani, azt tossza oldalba egy talicska aprómajom.
1. A legnagyobb darab (mellette egy gyufaskatulya mint mérce)
Nem egykristály, 2-3 különféle síkban nőtt, s összevissza repedezett. Érdekes, „pikkelyes”, sok lappal csillogó felülete nagyon tetszetős.
Aztán egypár nagy, kristályos, fehér kalcittal borított mészkőszikla is van odafönn. 2-3 különböző szövetű réteg is „ül” az anyakőzeten. Akad köztük 1m X 1m X 1m körüli, sz’al, mint egy nagy fotel (drága bloggerina, kendnél aztán igen klasszikus német bútorzat lehet, ha Önnél, kedves, a fotel az köbméteres kiszerelésben található - a szerk.). Kristályaik mérete is ezzel arányos. Mállottak, zuzmósak-trutymósak már, de érdemes megnézni őket. A 2. sz. példány az egyik ilyen tömbből kimállott darab, egy kristályréteg töredéke; két véglapja jelenti a réteg határait (a kép az igazi méretnek kb. fele!).
2. Kimállott a helyéről, csak föl kellett szedni…
Ezen a platón és környékén órákig el lehet krampácsolni a törmelékben. Érdemes valami nagyon ócska, nagyon leharcolt szerelésben jönni ide, mert a terep nagy részén jó élénksárga színű, okkeres a talaj, ha ez beletörik valamibe, nincs az az akadémikus mosópor, ami eltüntesse. Itt szép kékesszürke kristályok is előkerülhetnek a fehér példányok mellett (3. kép). Nemcsak a szín, a forma is változatos. A vörös-sárga, földes bevonat sok régen kint lévő, málló tömbön is megjelenik, repedéseikben megül (4. kép). N.B. A 4. képen nemcsak egy szép kalcit látszik, hanem az is, h szerző életében először látott digitális kamerát hátulról. Bocsesz.
3. Szürke kalcit, valószínű romboéderesnek indult.
4. Kalcit vörös bekérgezéssel, a kéreg színe áttetszik a kristályon.
Ez egy „agyar” formájú tömb töredéke; sajnos vigyázatlanul csomagoltam…
A fehéres, áttetsző-átlátszó tömbök repedéseiben pedig, akár 5-20 cm mélyen is, zöld-és vörösmoszatok élnek. Elgondolkodtató, hogy a kristályokon át beszűrődő fény, meg annyi víz és szén-dioxid, ami bejut hozzájuk, már elég nekik a szaporodáshoz. Na, erre a lakhelyre varrjon valaki jelzálogot.
A vízmosásban lefelé végigmenni háromszor próbáltam: először, utoljára és soha többé. A maga nemében gyönyörű. Meredélyes, kanyargós, és sok éven át koptatott, Moore-stílusú, szürke, fehér vagy ippent cirmos mészkőtömbökkel (5. kép) megtűzdelt. Egyik-másik kövön hajszálgyökerek nyoma is feltűnik.
5. Az idei tavasz trendje a rétegsorrend-minta! Törzsvásárlóinknak hellokittys jelmagyarázattal!
Kicsit hajhullasztó, ha egy csíkos követ kézbe véve megszólal Énke (he? - a szerk.) a fejedben: „Most egy darabka tengerfeneket teszel zsebre… valami sok éven át zavartalanul punnyadó öbölből, kék lagúnából. El tudod képzelni?” Nehezen, de azért sikerült, és kúsztam tovább. Mellettem két oldalt néhol embermagasságig lehetett látni az olvadékvíz nyomát, a sima rétegben beszáradt, finom iszapot: egy-egy helyen pedig az újra befagyott, végül csak beszáradt tócsák helyét, a kis jégtűk lenyomatait. Négy-öt helyen is kidőlt fatörzs fekszik a medren keresztben. Hogy aztán mi lehet ebben a mederben egy felhőszakadás után, azt könnyen hozzáképzeltem. Viszont közvetlenül a plató alatt egy szakasz jóformán járhatatlan. Összevissza álló betonlapok és szépen fejlett csipkebokrok közt ― verje el a jég a tövét mindegyiknek, vitamindús bogyóikkal együtt ―, hason csúszva mentem át, és tényleg megfogadtam, hogy még egyszer nem, mert isten tudja, mi és hogyan szakadhat le a torlaszból.
Ha azonban fölmerészkedünk a hegy lábától az eltorlaszolt szakasz alá, ott lehet, kis kopácsolással, a görgelékben olyan kövekhez jutni, mint ezek (6. és 7. kép)
6.-7. A csúcspéldány (a képeken a méret szűken harmada az igazinak.)
Ez biz’ nem csereberére szánt darab. Nagyobbat találtam Bervabányán, mint ő, de szebbet még nem.
Vagy csak úgy, mezítkézzel turkálva, affélét találni, mint a 8. képen látható darab. Ez kissé viharvert külsejű. Jó, de hát milyen legyen valami, amit visz a víz?
8. A tisztesen kopott
Ha pedig a kedves olvasónak nincs szíve otthagyni a belvárosi turistafejő üzemegységeket és a málnaszörppel fölengedett, jéggel feszolgált rozé fröccsöt― ezt egy létező egri borszalon kínálja Rozika néven ―, akkor ajánlom neki az Eger patak könyöklőjének zúzalékkal felhintett szakaszait megtekintésre. MÉG nem gyűjtő embertársaink beetetésére kitűnően alkalmas e helyszín, amúgy. „Nézd, de szépen csillog ez a murva! Mi lehet?” (9. kép).
9. Zsebkristályok, minden színben. Lelőhely a patakpart, az egri tesi tanszék parkja etc.
vélemény