A zsiráf (Giraffa camelopardalis) undok kis jószág.
Eleve már a tény, hogy a fajnevet a legtöbb nyelvterületen "G" betűvel írják, és nálunk "zsé" hangnak ejtik, valamiféle gyanúsan ragacsos franciaságot sejtet, ami önmagában elegendő volna bármiféle, előítélet-mentes ellenérzés kialakulásához, lássuk be. Ezen kívül is, közismert, hogy a zsiráfok hírből sem hallottak a társadalmi szolidaritásról, a zsiráf-nyugdíjrendszer kész röhej, a szociális háló pedig kimerül abban, hogy az elesetteket nem nagyon tapossák meg a többiek, legfeljebb átlépnek rajtuk. Sejthető, hogy a zsiráfok körében még a szudániakénál is magasabb az analfabetizmus. Az átlag zsiráf a legegyszerűbb, szétválasztható változójú, vagy arra visszavezethető differenciálegyenlettel sem boldogulna, legtöbbjük hírből sem ismeri a tejcsokoládét, a fordított áfát vagy Belgiumot.
Mentségükre legyen mondva, igen tetszetős külleműek, de hát csak ezért még nem jár nekik alanyi jogon a tisztelet. Jellemző például, hogy anatómiai adottságaik bár egyértelműen determinálják az űrhajós pályára, a NASA a mai napig egyetlen zsiráf jelentkezőről sem tud beszámolni. (Aki nem tudná, mire gondolunk: a zsiráfok agyát ellátó érrendszer, mielőtt elérné az agyat, kapillárisok szövevényes rendszerévé ágazik szét, ez az ún. csodaháló. A csodaháló feladata, hogy puffertérfogatával és rugalmasságával kiegyenlítse az agyi vérellátás azon egyenetlenségeit, amelyek abból az egyszerű tényből fakadnak, hogy a zsiráf feje hol 2 méterrel a szíve fölött van épp, hol 3 méterrel alatta.) De a tűzoltástól a magasban végzett hegesztésig számtalan olyan terület volna, ahol a zsiráfok könnyedén juthatnának versenyelőnyhöz a munkaerőpiacon, mégis: már-már bűnös léhaságban tengődve zabálják az akáciafélék (Acacia) nemzetségének sovány leveleit, méla közönnyel tekintve a világra és annak mind szorítóbb kihívásaira. soha, egyetlen zsiráf nem volt tagja a Vöröskeresztnek vagy más, hasonlóan karitatív szervezetnek. Julius Caesar óta zsiráfok ezreit mutogatják cirkuszokban, ketrecekben és jól-rosszul kialakított kifutókon, mégis, egyetlen zsiráfszervezet soha a szavát nem emelte fel a hozzá hasonlók sanyarú sorsa miatt, mi több, ezek a szervezetek a mai napig meg sem alakultak. Nevük, a görög eredetű tevepárduc is jól mutatja szenvtelenségüket: saját fajnév helyett valamiféle isten tréfás kedvében alkotott kentaurként definiáltatnak, s ez így nekik, úgy tűnik, megfelelő. Mintha az embert (Homo sapiens sapientis) csupaszmajomnak vagy ebihalmakinak neveznénk.
Értő olvasóinknak csak egyet ajánlhatunk: tartsunk inkább szajga antilopot (Saiga tatarica).
A szintén pompás megjelenésű, de a zsiráfnál sokkal komolyabb, szociálisan is érzékenyebb szajga.
vélemény