Megint egy daliás gyomnövény, ami — mit tesz isten — ehető. Sőt, nemcsak ehető, hanem (ellentétben pl. a spináccal), még jó is!  Ő pedig a fekete üröm (artemisia vulgaris), népileg: veres üröm, taplóüröm, anyafű. 

Virágzó  fekete üröm, a fiatal növény levele és a felvirágzó hajtás levele

Játék! Aki megkérdezi, hogy "Nade kérlek, ez nem a parlagfű? Mert láttam ám a tv-ben/újságban!", az a szerzőnél jelentkezhet. Értékes nyereményeket sorsolunk ki, például 60 000 mg/g-os dr. Lengefalvy-féle agyvitamint, meg csapra húzható áldottvíz-készítő kolonnát.

Hasonlóan szituált növény ez, mint a turbolya. Nagynevű fűszer-rokonságból kijjebb szorulva éldegél szanaszét, a kiskerttől a szeméttelepig bárhol. Előkelő rokonai a fehér üröm (Artemisia absinthium), az abszint és az angyalcsinálás jeles nyersanyaga; a finom és kényes francia tárkony (A. dracunculus), a nagydarab, télálló orosz tárkony (A. dracunculoides), az illatos istenfa vagy abrutüröm (A. abrotanum).  Igen-igen, létezik ilyen nevű növény, hogy az istenfáját neki.  A táj. szép. kifejezések kedvelőinek pedig figyelmébe ajánlom a kutyafát, rendes nevén kutyabengét (Rhamnus sp.).

 Magyarországon iszonyatos mennyiségben „termő”, két méter magasra is megnövő lágyszárú évelő növény a fekete üröm. A fészkesvirágúakhoz (Asterales), közelebbről az őszirózsafélékhez (Asteraceae) tartozik a többi üröm-retyerutyával együtt.  Április közepe-vége felé hajt ki, és augusztusban virágzik. A virágpora keményen allergén lehet, ezért is — s nemcsak a külseje miatt — keverik a parlagfűvel.  Október elejétől elhal, visszahúzódik. Nagyon igénytelen, a „rurális” (feltört/beépített/összeszemetelt/erodált, majd jó magyar szokás szerint úgy hagyott) területeken is jól érzi magát. 

 Akkor hát mire jó egy ilyen obskúrus gaz? Elsősorban nehéz húsok: liba, kacsa, vaddisznó stb. kitűnő fűszere.  Egybesült libánál vagy kacsánál érdemes bedörzsölni vele a madár hasüregét.  Megkönnyíti a zsíros ételek emésztését, mert olyan összetevői vannak, amik segítik az epeelválasztást. Itt nem parlamenti közvetítésre kell gondolni, hanem az ún. terpenoid keserűanyagok kiterjedt családjára (baszki, ez tisztára olyan, mint valami idegen faj: a terpének támadása a Kelát-rendszer orto-szektorából, hehe - szerk.). Akinek ég a gyomra a majorannától, netán cifraf…futás jön rá tőle — ld. az előző poszt utolsó illusztrációját — de nem akar íztelenül főzni, az bátran próbálkozzon az ürömmel!

 Jól passzol bárányhúshoz, francia vagy erdélyi ételekhez. Tejfölös, savanyú levesekben — scsi, csorba — a tárkonynak kellemes kiegészítője vagy épp meghatalmazott helyettese. Lehet sört is ízesíteni vele, erre utal pl. a magyar wikipédia.  Szerző saját kopirájtja az üröm és citromfű keveréke, ami egyrészt friss ízű, érdekes fűszer csirkehúshoz, másrészt veszett étvágyat csinál. Kesernyés, aromás, kámforos íze van, de a kicsiny (0,03-0,3%) illóolaj-tartalom miatt ez az ízenyhe, szolid.

Tarkalevelű A. vulgaris variegata, ráérő angolszászoktól

Egy dologra kell vigyázni: nagy mennyiségben nem való terhes vagy szoptatós nőknek, mert tujon nevű illatanyaga görcsöt okozhat. A grófi rokonságból emiatt lett rossz(kis)lány a fehér üröm, ill. az abból készült abszint is. Magyarországon kevéssé használják (nosza rajta, lehet javítani a statisztikát!). A régi bajor konyhában az ünnepi libasülthöz adták, ilyenkor Beifuß vagy Beipes művésznéven lépett fel.  Hogy Németországban termesztik-e, az szerző hiányos míveltsége miatt nyitott kérdés, választ örömmel várunk.  Koreában, mármint: Délen, nemesítik és termesztik is.  Levest (szszuk vagy szuguk), rizses süteményt készítenek vele. http://www.maangchi.com/made-with/mugwort

Koreában örülnek neki

Az összetevőit nézve úgy tűnik, hogy a fekete üröm  a törzsfejlődés hajnalán a rokonság megunt vegyületeiből válogatott valami turkálóban; de ismerjük el, hogy ízléssel csinálta, mindenből  egy kicsit. Illóolajában nincs főösszetevő, 5-30 anyag is alkothatja. Köztük van a kámfor; a kámfén (a kámfor szénhidrogén-rokona); az eukaliptol (az Orbit Mentholyptus Super Strong Kick To Your Ass ®  aromája); a levendulás illatú linalool, és a fenyőillatú pinén szénhidrogének. Az említett tujon is csak beleesett a kosárba, ez az egy rossz vétel vala. Hősünk leárazáson megvett még néhány fajta keserűanyagot, végül a kumarin nevű aromásokból is kettőt-hármat. Ezek egyszerre keserűek és illatosak;  igazán elegáns megoldás.

Gyűjteni virágjában érdemes, ekkor legerősebb az illata.  A levágott herbát összekötözve, fellógatva szépen ki lehet szárítani (csak ne érje tűző nap), aztán a leveleket-virágok lemorzsolhatók róla. Hogy gyűjtésnél miről lehet megismerni? Hát például arról, hogy összecsap a gyűjtő feje fölött…               

Fekete üröm vs. parlagfű

Na, hülyéskedést kicsit félretéve.  A fekete üröm szára vörösesbarna, sötét; a levele elöl sötétzöld, hátul fehéres, molyhos, virága vöröses-barnás.  Erről, és az illatáról lehet megkülönböztetni a parlagfűtől. A parlagfű levele egyszínű élénkzöld, s a virága sárga. Levele tényleg hasonlít az ürömlevélhez; de egymás mellett nézve, látni, hogy annál jobban „be van irdalva”.

Több helyen — pl. a Veszprém-Várpalota közti karsztplatón — együtt él a fehér ürömmel. De őtőle is meg lehet különböztetni. A fehér ürömnek a szára is, levele, mindene ezüstös zöld; illata erősebb, áthatóbb a fekete rokonénál. Levelének körvonala is kerekdedebb. Ha végképp nem megy a döntés, érdemes letépni egy pici darabot a levélből és elrágni. Az enyhe kesernye, gyengéd aroma a fekete ürömre vall. A padlófelszaggató keserűség és vodka után kiáltó gyógyfű-illat pedig a fehér ürömre.

Fekete üröm vs. fehér üröm  

Gyűjtésre, libasütésre föl! Ürömteljes viszontlátást kíván augusztusban a teljes Artemisia família.