A zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) egy igen fajin zöldfűszer, csak innen, az árokpartról. Nemsoká' szezonja van: március-áprilisban kel ki, és kb. júniusban magzik fel. (És nyilván csak a VÉLETLEN műve, hogy elsőre mindig antikrisztusnak olvasom a latin nevét - a szerk.)

Salátának való, fiatal turbolya

Virágzó turbolya egy kertben

 Az ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) közé tartozik ― ebben a növénycsaládban sok jó fűszert találunk: kapor, kömény, ánizs, lestyán, petrezselyem, angyalgyökér stb. Egynyári növény, de jól beállt állományokat alkothat egy-egy helyen, mert szapora és nagyon igénytelen. Kinézetre legjobban talán a petrezselyemhez hasonlít, innen eredhet az édespetrezselyem népi név. Enyhe édeskés, ánizsos vagy tárkonyos illata és íze van, igazából ez a legbiztosabb ismertetőjegye. Partoldalakon, árokszélen, parkokban, kerítés tövén rengeteg nő belőle. Az akácosok aljnövényzetében is megjelenik. Zavartalan helyen a virágzó növény 80-100 cm-es is lehet; aki az ízét szereti, annak - tapasztalatom szerint - a derékig érő turbolya örömkönnyet csal a szemébe. Lehet gyűjteni a fiatal, világos leveleket salátának, vagy a virágos hajtást (herba) szárításra. A virágzó növénynek legnagyobb az illóolaj-tartalma.

Turbolyahajtás zöld magvakkal

Az elvirágzott növény zöld magjait is érdemes leszedni, ugyanolyan illatosak, vagy még kicsit erősebbek, mint a levél vagy herba. Az érett, magzó növényt viszont már jobb békén hagyni: ilyenkor elsárgul, illatát elveszti, magvait szétszórj, és őszig visszahúzódik. Ha virágjában szedjük, egy dologra vigyázni kell: nehogy közé keveredjen a foltos bürök (Conium maculatum) levele vagy hajtása. Ez a növény koniin alkaloidot tartalmaz, ezért mérgező. A régi szép időkben ― ugyebár ― megbízhatatlan értelmiségiek, „ifjúságot megrontó" filozófusok elirtására volt használatos.
Azért könnyen meg lehet különböztetni a turbolyától. (A turbolya elfogyasztásába nem halunk bele - a szerk.) A turbolya szára egyszínű zöld vagy vöröses: a büröké foltos, a színe elüt a leveleiétől. A turbolyaszár a petrezselyemzöldéhez hasonlít, nem üreges; a büröké olyan, mint egy cső. És hát a szag! A bürök nehéz, émelyítő szagú, parasztosan: büdös.

Foltos bürök szára és leveles, virágos hajtása

Jó kérdés, hogy a turbolya termesztett vagy vad növény? Az biztos, hogy a rómaiak már termesztették. Angliában és Franciaországban ma ugyanúgy művelik, mint a petrezselymet; külön nemesítenek turbolyafajtákat gyökérre (cerfeuil tubéreuse, turnip rooted chervil), és levélre.

Vad turbolya gyökérzete és a gyökérre nemesített turbolya

 Magyarországon is ― ismét? ― kezdik termeszteni, nagyáruházakban (OBI kertrészlegén pl.) lehet levélturbolya vetőmagot venni. Hajlok arra a véleményre, hogy volt azért régen is a parasztok kertjeiben turbolya, ami aztán szépen kivadult, s hogy aztán az erdőben lévő vad típussal hányszor és hogyan kereszteződött, azt már csak ő tudja. Ennél is egyszerűbb egy fiatal tövet kiásni, bevinni a kertbe, és ott egy kevésbé kurrentált sarokban letenni. Ha jó félárnyékos helye megvan, könnyen megszokik. Talajra nézve a hansági csicsogós és a hortobágyi szik kivételével szinte bármi jó neki. Ha fölmagzik, szétszórt gyerekeiből szeptemberben kikelhet még egy eresztés. Ez a virágzást már nemigen éri meg, szedhetjük bátran. Következő tavasszal aztán kihajt, ami ősszel nem tette.

Kellemes ánizsos ízét az illóolaja adja. Kicsi a növény illóolaj-tartalma: 0,01-0,3%, ezért enyhe az illata. Az ánizsos beütés nem véletlen: A turbolya illóolajának főösszetevője, az esztragol a tárkony és a bazsalikom, míg a másik összetevő, az anétol az ánizs és az édeskömény illóolajában is ott van. A két anyag az ember számára hasonló illatú.

esztragol  és anétol

Itt is izomer anyagokról van szó: az anétol és az esztragol „testvér", csak egy kettőskötés helye különböző a kétféle molekulán. Innen eredhet a hasonló illat és íz. A turbolya emellett jó A-vitamin-forrás (100 g száraz turbolyalevélben 5,85 mg A-vitamint mértek) és sok káliumot is tartalmaz (4,74 mg). A kálium adja a turbolyatea „vértisztító", parlagiasan: vízhajtó hatását. Igen-igen, nyájas olvasók, a tavaszi méregtelenítő ― ám méregdrága ― kúrák titka az, hogy a jól összeválogatott teafüvek slagot csinálnak a páciensből.

Hősünk nem gyógynövény: nem fertőtlenítő, nem tartósító, nem viagra-pótló (olyanról lesz poszt? - a szerk.), nem dobja le a meszet az agyról és a lottó ötös esélyét sem növeli; egyszerűen egy jó kis fűszer. Mihez is? Legfontosabb a francia fines herbes fűszerkeverékbe való felhasználása. A terebess.hu emellett fehér szárnyashúshoz, az angol wikipedia pedig tenger gyümölcseihez ajánlja. Nagyon fontos: a tartós főzést nem bírja, ekkor az ízét elveszíti. Aztán még, szerző és az ő jóanyja szerint: vaj, sajtkrém, tojás (omlett, vagy keménytojásos töltelék), hideg halhús jó ízesítője. Görög salátaöntetet, girosz-szószt, tzatzikit is jó vele felturbo(lyá)zni. Vagy csak joghurtba keverni, oszt isten-isten. Összevágva, petrezselyemmel együtt, jó ízt ad a rizsköretnek. Zöldséglevesbe szórva tálalás előtt, friss, tavaszias illatot-ízt kapunk. Besodorni még nem próbáltuk, élménybeszámolókat szívesen látunk.

Ilyen hát az édespetrezselyem, a leharcolt kerítések és az akácos utak sztárja. Kívánok hozzá mindenkinek jó étvágyat!