Itt ülök és azon gondolkozom, hogy megsértsem-e a szajkót azzal, hogy ő a madarak Berzsenyi Dánielje. Ismerve Berzsenyi vontatott, cikornyás hazafias verseit, amelynek hatása legfeljebb ott volt, hogy a XIX. sz. reklámszövegei átvették a modorát, bizony megsérteném a jó öreg mátyásmadarat. Talán a kacsintós Kölcseyvel nem sérteném meg annyira, bár azt leírni, hogy "pályát izzadni" még mindig távol áll a szajkó könnyedségétől.

A szajkó szépen és változatosan tud szólni és még véletlenül sem úgy, hogy "Gubner Simon szikvízüzeme, Demecser, Szabolcs V.M.", hanem a héjarikoltástól kezdve a kutyaugatásig minden lehet ő. Egyszer a prágai Petrín-hegyen sétálgattunk. Ez egy népszerű prekoitális sétatér cseh párocskáknak, üldögélőhely cseh nyugdíjasoknak, és kutyasétáltató. Továbbá látható itt szajkó és zöld küllő. Amint egy olyan helyhez értünk, ahol valami régi pavilon falai és az út éles kanyarja kitűnő alkalmat ad arra, hogy bátorságát már az előző kanyar óta gyűjtő ifjú titán magához vonja kedvesét és végre a takarásban lesmárolja, netán itt-ott meg is markolássza, a fal mögül izgatott suttogásra és suhogásra lettem figyelmes. A bennem élő kukkoló azonnal feléledt, bekukkantottam a fal mögé. Igen, egy szajkó volt, békésen üldögélt valami cserje egyik ágán és lebukástól tartva pettingelő párocskát hangutánzott...

De vissza Berzsenyihez! Miért akarom én megsérteni a szajkót azzal, hogy egy depis vidéki költőhöz hasonlítom, aki ahelyett, hogy csinos ám kissé buta feleségét kezelgette volna, vagy alkalomadtán mutatósabb környékbeli parasztlányokat, vagy netán eljárt volna vadászni, ült otthon és döcögős verseket írt?

Nos azért, mert hazánk legkisebb varjúféle madara, rokonától, a városi vagány szarkától eltérően megrögzött vidéki, városok szélén is csak akkor fordul elő, ha beér odáig az erdő széle. Ráadásul a szintén okos szarkával ellentétben az intellektuális humor az erőssége. Nem rókák csipkedős szekírozásával vagy macskák csoportos letámadásával szórakozik, hanem ahogy azt fent demonstráltam, hangutánzással. Jót derül a tanáron aki kabátját magára kapva rohan ki, hogy ezek a büdös kölkök szórakoznak a flex-szel, prágai párocskákat késztet másik csókolózóhely keresésére, és hasonló dolgai vannak.

Mivel nem verekedős és annyira nem is pofátlan, mint a szarka, utóbbi kezdi kiszorítani a városi erdőszélekről is, bent az erdőben viszont a szarka nem tudja a héja és a karvaly hangját utánozni, amivel a szajkó ezeket a nem különösebben okos sólyomféléket (Falconidae) játssza ki egymás ellen, így hamar csúfos véget érne. Ott tehát marad a szajkó.

Nem különösebben ismert madár, ő az, akit úgy szokás leírni, alkalmi madárszpottolóknak, hogy "barna madár, kék volt az oldala, juj tök érdekes volt vajon mi lehetett?" A helyes választ erre a következő módon kell megadni: Ha a kérdező egy hamvas, érdeklődő szemű, ugyanakkor kerek csípőjű és mellű teremtés, akkor röviden (hogy geeknek azért ne tűnjünk) tartsunk előadást a verébalkatúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó madárról és adjunk elő tetszőleges hangutánzós sztorikat, a szajkó egyrészt nem fog minket megcáfolni, másrészt tényleg bármit utánoz. Ha az alany szexuális preferenciáknak még csak a közelében sincs, akkor a helyes válasz: "szajkó baze', hát mi lenne baze' "

Vidéki, visszavonultan élő, ugyanakkor okos és a maga módján vagány értelmiségi. Berzsenyi vagy nem Berzsenyi? Ez itt a kérdés.