Az egykorvolt dicsőséges képgyűjtő (matricagyűjtő) albumok ősatyjának, valamint a méltatlanul népszerűtlen Fekete István-regény címének ihletője a bájos pofikájával hódító, szemét kis rohadék, az európai vidra (Lutra lutra), annak is legviccesebb nevű subspeciese, a Lutra lutra lutra.

Mellékszál: És ez így most hogy? Komolyan mondjátok nekem, hogy a komplett taxonómiai szabályrendszer meghágása nélkül nem lehet egy szerencsétlen lábasjószágnak olyan nevet adni, ami némiképp azért elkülönböztethető egy allergiás roham okozta tüsszentés-sorozattól? Embert küldtünk a Holdra, feltaláltuk az eperízű síkosítót, kerékpárokkal felszerelt, sötétebb és világosabb négerek szelik keresztül-kasul immáron a Szahara egykor járhatatlannak vélt lapályait, s erre tessék: az atomkor delelőjén kell szembesülnünk a humortalan nevezéktanok efféle fogyatékosságaival. Skandallum.

Re: Írásunk irigylésre méltó agglegényéletet élő hőse a ragadozók (Carnivora) rendjének, azon belül is a menyétfélék (Mustelidae) családjának oszlopos-sonkás tagja. Az intenzív éjszakai táplálkozás következtében testsúlya elevenen megszületése után hamar eléri az akár 12 kilogrammos csúcsértékét, hossza a 80 centimétert. Főként a spanyol és a francia konyha hatását lehet felfedezni ízlésében: halakat, kagylókat, csigákat, férgeket, kígyót-békát, alkalmanként egy-egy óvatlanabb madarat, pézsmapockot, egeret is el-elkap, állatkerti példányoknál (igaz, az a rokon törpevidra volt) szerző megfigyelte az intenzív érleltsonkásszendvics-sóvárgás félreismerhetetlen jeleit is. Európában és Ázsiában nagyjából mindenhol előfordul, ahol édesnek legalább távolról vagy időszakosan nevezhető vízkészletek vannak, de sehol sem gyakori, egész Európában veszélyeztetett. Az izraeli állomány helyzete tudtommal a legkevésbé stabil, de nem kizárt, hogy informátorom csak aktuálpolitikai összecsengéseket kívánt orvul belecsempésztetni azoktól amúgy örvendetesen mentes blogunkba.

A környezettudatos idősebb testvér éppen meggondolatlan öccsét próbálja visszatartani egy fokozottan védett márnafaj utolsó hazai példányának felfalásától.

Mint említettük, a párzási időszak rövid, heves felindulásait leszámítva kényelmes agglegény- és aggleányéletet élnek vidráink. Az anya gondos szülő, éjjelente libasorban vezeti be kölykeit a hal-, kagyló és kócsagfi-fogás rejtelmeibe. A menyétfélék családjának többi tagjához ugyan hasonlóan, ám az állatvilágban inkább szokatlannak mondható módon, játékos vérszomj jellemzi, teletömött hassal, szórakozásból is gyakran halászik, vadászik. Napjait odvakban, partoldalakba saját kezűleg bemart kéjlakokban tölti. (Erről szerkesztőségünknek megvan a maga elképzelése, de csitt!) Tündérplottymorf megjelenése és bohókás természete egy tömpeorrú halmészárost rejt, természetes ellensége alig-alig akad. Sokkal inkább a vizes élőhelyek eltűnése és a modern halászati módszerek veszélyeztetik, mint az óvatlan vidraifjakat nagy ritkán el-elkapó róka- vagy bagolynépesség.

Magyarországi állománya relatíve nagy. Az 50-es éveket megelőző 40 esztendőben az öreg Matula bácsi ugyan tucatnál több példányt lőtt ki, és hát valljuk be: nem túlzottan nagy a reményünk, hogy a többi pákász ennél odaadóbban viseltetett volna a hazai lutranépesség populációdinamikai problémái iránt, mégis stabilnak mondható drávai állománya van. A nyírségi (nemalföldi) és a kiskunsági (bizonyhogyalföldi) populáció gyakorlatilag eltűnt mára. A hiúzhoz (Lynx lynx) hasonlatosan, az állat relatív vagy teljes hiánya a magyar faunából nem akadályozza meg azt, hogy jól definiált bankszámlaszámmal rendelkező vadvédelmi és -megfigyelési programja legyen.

szerkesztői utánlövések:

Summa summarum (a.k.a. első vidratörvény): A vidra is görény, csak sokkal jobb a sajtója.

Paranoid Kata első kiegészítése: Görényből a hierarchiában magas pozíciót elfoglaló példányok a legveszélyesebbek