UPDATE was foganatosíted...

Közismert, hogy akinek akváriuma van, az buzi. Vállalva azonban az olvasók tömegeinek felhörrenésével járó presztízsvesztést, ideje előjönnöm a klozetről, vagy hogy is van az az angolszász mondás, és bevallanom, élénk érdeklődést tapasztalok egy ideje magamon az akvarisztika iránt. A modern idők életviteléhez nagyszerűen idomítható ez a kedvtelés, amennyiben a megfelelő fajokkal töltjük fel a halállományunkat. Kezdésnek választhatjuk az akvárium felső harmadához rögeszmésen ragaszkodó, idegbeteg és nyüzsgő zebradániókat (Brachydanio rerio), amelyeket jól egészítenek ki az alsó régióban csapatosan úszkáló-bújkáló neonhalak (Paracheirodon innesi). Ezek igénytelen és könnyen tartható fajok. Ugyan magam részéről dániókról életem hátra lévő részében csakis élelemként kívánok hallani - természetesem Béla nevezetű teknősöm vonatkozásában - ám ez ne szegje senki kedvét, próbálkozzon a számtalan színváltozat (kettő) és elképesztően sokféle mintázat (ez is kettő) közül bármelyikkel bátran. Én persze két évnyi dánió-vesszőfutásunk eredményeként a sokak által megvetett elevenszülők felé fordítottam figyelmem, némi - az akvarisztikában sajnos elkerülhetetlen - folyamatos elhalálozás után jelenleg a fekete mollik (Poecilia sphenops), más néven elevenszülő fogasponty mellett döntöttem, már csak azért is, mert olyannyira közönségesek, hogy szinte senki nem tart ilyesmit.

 Bocsássuk előre, hogy túl is legyünk a negatív hullámokon: az elevenszülők harmadannyit sem élnek, mint az ikrázó társaik, ráadásul hajlamosak egy egyszerű vízcsere hatására is megvilágosodni, s intenzív utódgyártásba fogni. Óriási örömünkre - mely öröm e helyütt a szarkasztikus fajtából való - az utódok még el sem érik a felnőtt méretük (hímeknél 5-6, nőstényeknél 6-9 cm) felét-harmadát, máris szaporodóképesek. Na persze az efféle, egész nap unatkozó, bealgázott bakfisoktól, ha összezárjuk őket egy korlátozott térbe, mit is várhatnánk többet? Hogy aztán a saját anyjukkal nemzett ivadékoknak egymással és apjukkal keresztbe fedeztetett generációi után miféle szörnylények kúszhatnak elő egyszer csak a növényzetből, azt olvasóink fantáziájára bíznám. Ennek ellenére a lassúdad, kakaóscsiga-henyeséggel úszkáló, fekete színű pontyocskák számtalan akvarisztikai öröm forrásai lehetnek.

fekete molli, profilkép

A faj egy főleg Mexikóban és Dél-Amerikában honos fogasponty-féleség, a Poecilia latipinna díszhaltartási célokra nemesített, rövidebb uszonyú változata. A nagykönyv szerint 150 literesnél kisebb akváriumban nem javallott tartani. Tény és való, hogy - ellentétben a laikus szemlélettel - a kis akváriumokkal sokkal több a gond, mint a nagyokkal. Saját tapasztalatból annyit elmondhatunk, hogy 60-70 literes molli-tartályunkban igencsak víg az élet. A mindenféle portálokon hemzsegő hasznos és haszontalan információk tengerét végignyálazva a kezdő akvarista úgy érezheti, hogy egy közönséges guppi (Poecilia reticulata) életkörülményeinek megteremtése nehezebb, mint hópárducot nevelni agyagkaspóban. S habár kevés vagyok én ahhoz, hogy megkérdőjelezzem megannyi szaktekintély véleményét, azért talán jusson eszünkbe: az akváriumban amúgy olyannyira kényesnek mondott sziámi harcoshal (Betta splendens) eredeti élőhelyén a kambodzsai rizstermesztő parasztok lábvizében éldegél, ugyancsak vidáman. Nyilván a túltenyésztés eredményezhet bizonyos fokú túlérzékenységet, ám meggyőződésem, hogy a legtöbb halpusztulás oka néhány nagyon egyszerűen megelőzhető apró hiba.

A legfontosabb, s a mollihoz hasonló, csendes és nyugodt halaknál ez még inkább alapvető, hogy soha ne zsúfoljuk túl az akváriumot. Persze mindenki a nyüzsgő, színes halrajok látványáért eped, de ezek törékeny belső egyensúlyú, steril versenyistállók csak, jóérzésű pontykedvelők nem lelik bennük igazi örömüket. 100 literenként 3-4 mollinál ne számoljunk többet. Ha keveselljük a létszámot, vagy szegényesnek érezzük a fekete színt (és hát a korallzátonyok képe lebegvén szemeink előtt bizonyára kevesellni fogjuk), feldobhatjuk az összképet néhány neonhallal, a szegény haltartók örökös és mindent kibíró társával. Neonból ötnél kevesebb esetén nem fogjuk tudni megfigyelni a jellemző rajhal-tulajdonságokat.

 Jelen cikkünk tárgyát képező, saját tulajdonú akváriumunkban a 2 fekete molli mellett 5 fekete neonhal éldegél. Egy levegőztető mindenképp szükséges, a mollik különösen igénylik a jó vízáramlást. Hivatalos források szerint a brakkvizet kedvelik (ez amolyan se nem édes-, se nem sósvíz, nagyon jellemző a folyamtorkolatokra és a mangroveövezetekre, sótartalma 0,05 és 3% közötti.). Ez a tény senkit ne rémítsen el, nincs akvarisztikus, aki sóért könyörgő mollikkal találkozott volna életében. A hőmérséklet jó, ha 24 fok fölött van, és mivel a legolcsóbb hőmérők is külön, zöld sávval jelzik a mindenféle díszhalaknak alkalmas 23-26 fokos tartományt, maradjunk hát ezen belül és jó lesz. Nyaranta inkább a hűtés lesz a gond, legalábbis a melegebb lakásokban az intenzív szűrés-levegőztetés miatt a víz hamar átveszi a levegő hőfokát, ilyenkor pár naponta egy harmados vízcsere nem árt.

Íme a bizonyíték, nem csak arra, hogy telefonnal nem lehet akváriumot fényképezni, hanem a mollik barátságos természetére is. Majdnem olyan éles, mint a hitelesebb jeti-fotók.

 Még egy apróság: a mollik állítólag félénkek és közeledésre menekülnek. Aki ezt először elhírelte, az vagy nagyon részeg volt, vagy a mi halaink különleges tenyésztésűek, de semmi ilyesmit nem tapasztaltunk, kifejezetten érdeklődő és barátságos halacskák, szívesen mutatják magukat az akvárium előtt nézelődőnek (ld. a 2. ábrán). Nem ők a legszebb, legszínesebb akváriumi halak, ez tény, de kérek mindenkit, vesse el a felszíni csillogás iránti gyarló sóvárgást, s figyelmét fordítsa az akváriumok valódi, belső szépségének megtalálása felé.

Itt haltartó gazdánk főz, de amúgy a képnek semmi köze értekezésünk tárgyához, hacsak nem az, hogy nem halat.

Új, ívelt, és immáron 100 literes akváriumunkat gazdagítani kívántuk 2 újabb fekete mollival. Elkerülendő a nem kívánt szaporulatot, nőstényeket vásároltunk. Ennek megállapítása amúgy viszonylag egyszerű: a nőstények - másfélszer akkora méretük mellett - kerek, míg a hímek vitorlás farokúszójúak. Tegnap esti meglepetésként 4 apróság úszott elő a levelek alól, egyikük fehér, hármójuk pedig bocimintás. Gyanúnk a boltban újdonat nőstényeinkkel látszólag ártatlanul együtt úszkáló dalmata mollira terelődött. Hamarost közöljük első megfigyeléseinket a leszbikus dalmata családmodell sikereiről és kudarcairól.

UP-fucking-UPtoDATE: A nevezett 4 apróság - mint az mostanra kiderült - 8 darab, immáron 1,8-2,5 cm-es közepesség. 2 fekete, 1 pettyes, 3 dalmata 1 fehér, 1 meg mindez együtt. 3 hét alatt megtanulták, hogy bárki megy az akváriumhoz, az etetőnyíláshoz gyűlve úgy tegyenek, mintha aznap még nem ettek volna. Néha be is jön nekik. Anyjaik közül egy fogyásnak indult, élő növényeink széle kezd cakkossá válni. Napi két etetéssel kompenzálunk.