plants and beasts

Acélból és üvegből álmodott, modern metropoliszok, vasbeton- és salakbeton-odúkkal gondosan körülpettyegettet aszfaltcsíkok szikár, szürke Mao-egyenruhás hőse a juharlevelű platán (Platanus x acerifolia). Székesfővárosunk utcáin épp úgy mindennapi látvány, akár a kisebb városok bevezető útjain (melyek jellemzően vagy a Dózsa György út névre hallgatnak, vagy - eléggé fantáziatlanul - annak a városnak a nevét viselik, amely felé a nevezett közterület elvileg halad, mintpéldául Kecskeméti út). Mivel a zárvatermők törzsének (Magnoliophita) viszonylag kevés tagja viseli el tartósan, ha fás képleteit vastagon körbeöntik vízzáró betonnal, ha napi rendszerességgel ordas nagy tehén méretű kutyák hugyozzák őket oldalba vagy ha napjában annyi kén-dioxidot kell gázcserenyílásaikon átengedni, amennyit egy Good Yearrel szövetkezett Bridgestone-Pirelli kartell egy év alatt sem bocsát ki, sorfai mivoltában alig-alig akad kihívója e meglehetősen vitatott rendszertani besorolású fajnak. Magunk - elsősorban a szexuális konnotációk miatt - a csodamogyoró-virágúak rendjébe tartozónak valljuk írásunk hősét. Kelet és Nyugat filozófiáját egyesíti eme faj laktató növényrendszertani rizseshúsban, lévén valószínűleg a nyugati platán (Platanus occidentalis) és a keleti platán (Platanus orientalis) hibridje, mely tényre a nevébe pöttyintett "x" jel is utal. Ősi és hírhedett családból származik hát, múltjában épp annyi a ködös elem, hogy megőrizhesse misztikumát, báját és nemesi származásának sokat mondó, etruszk mosoly mögé rejtett vélelmét.

Mielőtt továbbmennénk, egy gondolat erejéig szeretnénk elidőzni egy szerkesztőségünket régóta foglalkoztató probléma felvetésénél. Amennyiben a juharlevelű platán levele nyilvánvalóan a juharra emlékeztet (növénytanban járatlanabb olvasóink most gondoljanak a kanadai zászlóra. Megvan? Jó!), akkor a platánlevelű juhar (Acer platanoides), más néven korai juhar levele olyan mint a platáné, amelynek levele ellenben olyan, mint a juharé. Ennek tükrében javasoljuk a juharlevelű juhar (Acer acerifolia) és a platánlevelű platán (Platanus platanoides) elnevezések bevezetésének megfontolását. Ugyanezen a vonalon elindulva kidolgozásra vár az egérszagú egér és a krumpliízű krumpli koncepciója is. Csak tiszta vizet a pohárba, nemde?

A platánnak látszó juharra emlékeztető levelű platán juharlevele.

Platánunk tehát az egyik legkedveltebb hazai díszfánk. Az allergiások életének gyakorlott megkeserítője, aki ugyanakkor számtalan gyermeket részesített már a "rücskös, golyószerű terméssel majdnem kidobom az öcsém szemét" életérzésben. Terepmintás, foszló bőre és a jellegzetes golyótermések könnyen azonosíthatóvá teszik a kevéssé gyakorlott növénybarátok számára is. (Ellenben a keresztül-kasul keresztezett és hibridizálódott kis- és nagylevelű hársok családfájának kibogozását legfeljebb motoros láncfűrésszel javalljuk.) Kertek, sétányok helyi érdekű Herkuleseként az urbanizált mókustársadalom egyik legstabilabb menedéke. Saját megfigyeléseink szerint a kőriseknek nem nagy barátja, eddig valamennyi próbálkozásunk a két faj egy utcában meghonosítására a kőrisek korai és csúfos halálával végződött. Nem állítjuk, hogy a kert végében árválkodó virágos kőris részeg IFA-sofőr általi, időnek előtte való mennybemenetele talán platánunk fondor cselszövése lett volna, minden esetre ártatlanságába vetett bizodalmunk immáron nem áll ingathatatlanul stabil lábakon. Bezony.

Hazánkban nem erdőalkotó. Csemetedílerünk tájékoztatása szerint az utóbbi években beszerzése majdnem lehetetlen, bizonytalan eredete és vitathatatlanul NEM őshonos jellege miatt ültetését a jelenlegi jogszabályok nem szorgalmazzák. Tudomásunk szerint kóbor, megmentett magoncokból álló jelentősebb állományt rejtenek közelebbről meg nem nevezett komlói szérűskertek és szőlők, míg éjszakánként gerillakertészeti akciók keretében települnek a környék dűlőire a megerősödött példányok. Állítólag.

Az egykorvolt dicsőséges képgyűjtő (matricagyűjtő) albumok ősatyjának, valamint a méltatlanul népszerűtlen Fekete István-regény címének ihletője a bájos pofikájával hódító, szemét kis rohadék, az európai vidra (Lutra lutra), annak is legviccesebb nevű subspeciese, a Lutra lutra lutra.

Mellékszál: És ez így most hogy? Komolyan mondjátok nekem, hogy a komplett taxonómiai szabályrendszer meghágása nélkül nem lehet egy szerencsétlen lábasjószágnak olyan nevet adni, ami némiképp azért elkülönböztethető egy allergiás roham okozta tüsszentés-sorozattól? Embert küldtünk a Holdra, feltaláltuk az eperízű síkosítót, kerékpárokkal felszerelt, sötétebb és világosabb négerek szelik keresztül-kasul immáron a Szahara egykor járhatatlannak vélt lapályait, s erre tessék: az atomkor delelőjén kell szembesülnünk a humortalan nevezéktanok efféle fogyatékosságaival. Skandallum.

Re: Írásunk irigylésre méltó agglegényéletet élő hőse a ragadozók (Carnivora) rendjének, azon belül is a menyétfélék (Mustelidae) családjának oszlopos-sonkás tagja. Az intenzív éjszakai táplálkozás következtében testsúlya elevenen megszületése után hamar eléri az akár 12 kilogrammos csúcsértékét, hossza a 80 centimétert. Főként a spanyol és a francia konyha hatását lehet felfedezni ízlésében: halakat, kagylókat, csigákat, férgeket, kígyót-békát, alkalmanként egy-egy óvatlanabb madarat, pézsmapockot, egeret is el-elkap, állatkerti példányoknál (igaz, az a rokon törpevidra volt) szerző megfigyelte az intenzív érleltsonkásszendvics-sóvárgás félreismerhetetlen jeleit is. Európában és Ázsiában nagyjából mindenhol előfordul, ahol édesnek legalább távolról vagy időszakosan nevezhető vízkészletek vannak, de sehol sem gyakori, egész Európában veszélyeztetett. Az izraeli állomány helyzete tudtommal a legkevésbé stabil, de nem kizárt, hogy informátorom csak aktuálpolitikai összecsengéseket kívánt orvul belecsempésztetni azoktól amúgy örvendetesen mentes blogunkba.

A környezettudatos idősebb testvér éppen meggondolatlan öccsét próbálja visszatartani egy fokozottan védett márnafaj utolsó hazai példányának felfalásától.

Mint említettük, a párzási időszak rövid, heves felindulásait leszámítva kényelmes agglegény- és aggleányéletet élnek vidráink. Az anya gondos szülő, éjjelente libasorban vezeti be kölykeit a hal-, kagyló és kócsagfi-fogás rejtelmeibe. A menyétfélék családjának többi tagjához ugyan hasonlóan, ám az állatvilágban inkább szokatlannak mondható módon, játékos vérszomj jellemzi, teletömött hassal, szórakozásból is gyakran halászik, vadászik. Napjait odvakban, partoldalakba saját kezűleg bemart kéjlakokban tölti. (Erről szerkesztőségünknek megvan a maga elképzelése, de csitt!) Tündérplottymorf megjelenése és bohókás természete egy tömpeorrú halmészárost rejt, természetes ellensége alig-alig akad. Sokkal inkább a vizes élőhelyek eltűnése és a modern halászati módszerek veszélyeztetik, mint az óvatlan vidraifjakat nagy ritkán el-elkapó róka- vagy bagolynépesség.

Magyarországi állománya relatíve nagy. Az 50-es éveket megelőző 40 esztendőben az öreg Matula bácsi ugyan tucatnál több példányt lőtt ki, és hát valljuk be: nem túlzottan nagy a reményünk, hogy a többi pákász ennél odaadóbban viseltetett volna a hazai lutranépesség populációdinamikai problémái iránt, mégis stabilnak mondható drávai állománya van. A nyírségi (nemalföldi) és a kiskunsági (bizonyhogyalföldi) populáció gyakorlatilag eltűnt mára. A hiúzhoz (Lynx lynx) hasonlatosan, az állat relatív vagy teljes hiánya a magyar faunából nem akadályozza meg azt, hogy jól definiált bankszámlaszámmal rendelkező vadvédelmi és -megfigyelési programja legyen.

szerkesztői utánlövések:

Summa summarum (a.k.a. első vidratörvény): A vidra is görény, csak sokkal jobb a sajtója.

Paranoid Kata első kiegészítése: Görényből a hierarchiában magas pozíciót elfoglaló példányok a legveszélyesebbek

nyúl (1)

nyúl (2)

nyúl (3-8)

nyúl (9-11)

nyúl (12-13)

nyúl (14-16)

nyúl (17)

nyúl (18-19)

nyúl (20) vét (i)

- Esetlen sas, egy betű, mi az?

- a.

  A görög mitológiából eredeztethető nevű hárpia (Harpia harpyja) vagy hárpiasas a világ legnagyobb termetű sasféléje. Különösen tréfássá eme tény akkor válik, ha figyelembe vesszük, hogy a közkedvelt "sas" szó egy nemlétező rendszertani kategória. Ősidők óta ismert tény, hogy bármely ragadozó(nak látszó) madár megpillantása esetén a laikus önkéntelenül a sas szóhoz fordul definíciós problémáinak megoldásául. Nos, jelen esetben TÉNYLEG sasunk a vágómadárfélék (Accipitridae) családjának Harpia nemébe tartozó egyetlen faj. 

Pimaszul pompás pasi példány

OFF:

Magyarországon a ragadozómadár-határozás a világ boldogtalanabb szeletével ellentétben kvázi gyerekjáték, nagyjából eképpen szemléltethető (A téma részletes és kimerítő, algoritmizált feldolgozása hamarosan várható a professzor szakavatott kezei közül - a szerk.).

1. Bagolynak látszik?

 a) igen: éjszaka van, menjél haza csajodhoz, mit kóricálsz a szabadban?

 b) nem: ld. 2. pont

2. Mekkor a madár teste?

 a) kicsi: mondd hogy karvaly

 b) közepesen nagy: egerészölyv. 98%-os biztonsággal az lesz.

 c) kurva nagy: mondd, hogy VALAMILYEN sas, de sajnos messze van.

ON:

 A hárpia tehát a legnagyobb a sasok között, szárnyfesztávolsága meghaladhatja a két métert, testhossza az egymilliárd mikrométert, súlya a kilencezermilliárd nanogrammot. A mindezen testi adottságok eléréséhez szükséges nyersanyagot elsősorban lajhárok - valamint az azok bundájában tenyésző zöldalgák - fogyasztásával fedezi, de napi menüjében épp úgy fellelhetők a nagyobb testű papagájok, a fél- és egészen majmok, kígyók és gyíkok, mint a filmes stábok segédvilágosító-asszisztenseinek pinanyaló méretű kutyái is. Jellemzően a zsákmányszerzés a hím dolga, a jóval nagyobb testű tojó - mint azt neve is mutatja - tojik a megélhetés fedezésének nehézségeire vagy az utódok táplálásának gondjaira. A madár fő ékessége és egyben büszkesége jellegzetes tollbóbitája, mely oly királyi megjelenést kölcsönöz neki. Tollának színezete karvalyszerű, de a kilenc kilós kivitel és az elterjedési területeik között elterülő néhány ezer mérföldnyi távolság miatt összetéveszthetőségük minimális. A hárpia könnyen megkülönböztethető továbbá a keleti süntől (Erinaceus roumanicus) is, mert míg az előbbi pupillája kerek, az utóbbié enyhén elliptikus.

- Hogyan ismered fel a repülő nyulat?

- Sast visz a hátán!

A maga nemében (Harpia) egyedülálló faj sajnos lassan fajának egyetlen példánya is lesz csak. Vörös könyves (de nem kommunista diplomás) jószágunkat elsősorban az esőerdők pusztítása veszélyezteti, meg a tény, hogy a világnak azon szerencsétlenebb részére sikerült erős gallyakból hevenyészve tákolt fészkét raknia, ahol az emberi mellett az állati jogok is szerényen érvényesülnek csak. Két-, olykor háromévente rak két tojást, jellemzően +/- 100% tűréssel dolgozva ezek közül csak egy éli meg a macerás kamaszkort. Mellesleg a bolíviai (equadori?) eredetű kalap és az amerikai francia építésű csatorna mellett ez az egykor főként brazil és argentin elterjedésű madár is Panama nemzeti jelképe.

2037-re valószínűleg így módosul a hárpiák általános megjelenése.

Megint egy daliás gyomnövény, ami — mit tesz isten — ehető. Sőt, nemcsak ehető, hanem (ellentétben pl. a spináccal), még jó is!  Ő pedig a fekete üröm (artemisia vulgaris), népileg: veres üröm, taplóüröm, anyafű. 

Virágzó  fekete üröm, a fiatal növény levele és a felvirágzó hajtás levele

Játék! Aki megkérdezi, hogy "Nade kérlek, ez nem a parlagfű? Mert láttam ám a tv-ben/újságban!", az a szerzőnél jelentkezhet. Értékes nyereményeket sorsolunk ki, például 60 000 mg/g-os dr. Lengefalvy-féle agyvitamint, meg csapra húzható áldottvíz-készítő kolonnát.

Hasonlóan szituált növény ez, mint a turbolya. Nagynevű fűszer-rokonságból kijjebb szorulva éldegél szanaszét, a kiskerttől a szeméttelepig bárhol. Előkelő rokonai a fehér üröm (Artemisia absinthium), az abszint és az angyalcsinálás jeles nyersanyaga; a finom és kényes francia tárkony (A. dracunculus), a nagydarab, télálló orosz tárkony (A. dracunculoides), az illatos istenfa vagy abrutüröm (A. abrotanum).  Igen-igen, létezik ilyen nevű növény, hogy az istenfáját neki.  A táj. szép. kifejezések kedvelőinek pedig figyelmébe ajánlom a kutyafát, rendes nevén kutyabengét (Rhamnus sp.).

 Magyarországon iszonyatos mennyiségben „termő”, két méter magasra is megnövő lágyszárú évelő növény a fekete üröm. A fészkesvirágúakhoz (Asterales), közelebbről az őszirózsafélékhez (Asteraceae) tartozik a többi üröm-retyerutyával együtt.  Április közepe-vége felé hajt ki, és augusztusban virágzik. A virágpora keményen allergén lehet, ezért is — s nemcsak a külseje miatt — keverik a parlagfűvel.  Október elejétől elhal, visszahúzódik. Nagyon igénytelen, a „rurális” (feltört/beépített/összeszemetelt/erodált, majd jó magyar szokás szerint úgy hagyott) területeken is jól érzi magát. 

 Akkor hát mire jó egy ilyen obskúrus gaz? Elsősorban nehéz húsok: liba, kacsa, vaddisznó stb. kitűnő fűszere.  Egybesült libánál vagy kacsánál érdemes bedörzsölni vele a madár hasüregét.  Megkönnyíti a zsíros ételek emésztését, mert olyan összetevői vannak, amik segítik az epeelválasztást. Itt nem parlamenti közvetítésre kell gondolni, hanem az ún. terpenoid keserűanyagok kiterjedt családjára (baszki, ez tisztára olyan, mint valami idegen faj: a terpének támadása a Kelát-rendszer orto-szektorából, hehe - szerk.). Akinek ég a gyomra a majorannától, netán cifraf…futás jön rá tőle — ld. az előző poszt utolsó illusztrációját — de nem akar íztelenül főzni, az bátran próbálkozzon az ürömmel!

 Jól passzol bárányhúshoz, francia vagy erdélyi ételekhez. Tejfölös, savanyú levesekben — scsi, csorba — a tárkonynak kellemes kiegészítője vagy épp meghatalmazott helyettese. Lehet sört is ízesíteni vele, erre utal pl. a magyar wikipédia.  Szerző saját kopirájtja az üröm és citromfű keveréke, ami egyrészt friss ízű, érdekes fűszer csirkehúshoz, másrészt veszett étvágyat csinál. Kesernyés, aromás, kámforos íze van, de a kicsiny (0,03-0,3%) illóolaj-tartalom miatt ez az ízenyhe, szolid.

Tarkalevelű A. vulgaris variegata, ráérő angolszászoktól

Egy dologra kell vigyázni: nagy mennyiségben nem való terhes vagy szoptatós nőknek, mert tujon nevű illatanyaga görcsöt okozhat. A grófi rokonságból emiatt lett rossz(kis)lány a fehér üröm, ill. az abból készült abszint is. Magyarországon kevéssé használják (nosza rajta, lehet javítani a statisztikát!). A régi bajor konyhában az ünnepi libasülthöz adták, ilyenkor Beifuß vagy Beipes művésznéven lépett fel.  Hogy Németországban termesztik-e, az szerző hiányos míveltsége miatt nyitott kérdés, választ örömmel várunk.  Koreában, mármint: Délen, nemesítik és termesztik is.  Levest (szszuk vagy szuguk), rizses süteményt készítenek vele. http://www.maangchi.com/made-with/mugwort

Koreában örülnek neki

Az összetevőit nézve úgy tűnik, hogy a fekete üröm  a törzsfejlődés hajnalán a rokonság megunt vegyületeiből válogatott valami turkálóban; de ismerjük el, hogy ízléssel csinálta, mindenből  egy kicsit. Illóolajában nincs főösszetevő, 5-30 anyag is alkothatja. Köztük van a kámfor; a kámfén (a kámfor szénhidrogén-rokona); az eukaliptol (az Orbit Mentholyptus Super Strong Kick To Your Ass ®  aromája); a levendulás illatú linalool, és a fenyőillatú pinén szénhidrogének. Az említett tujon is csak beleesett a kosárba, ez az egy rossz vétel vala. Hősünk leárazáson megvett még néhány fajta keserűanyagot, végül a kumarin nevű aromásokból is kettőt-hármat. Ezek egyszerre keserűek és illatosak;  igazán elegáns megoldás.

Gyűjteni virágjában érdemes, ekkor legerősebb az illata.  A levágott herbát összekötözve, fellógatva szépen ki lehet szárítani (csak ne érje tűző nap), aztán a leveleket-virágok lemorzsolhatók róla. Hogy gyűjtésnél miről lehet megismerni? Hát például arról, hogy összecsap a gyűjtő feje fölött…               

Fekete üröm vs. parlagfű

Na, hülyéskedést kicsit félretéve.  A fekete üröm szára vörösesbarna, sötét; a levele elöl sötétzöld, hátul fehéres, molyhos, virága vöröses-barnás.  Erről, és az illatáról lehet megkülönböztetni a parlagfűtől. A parlagfű levele egyszínű élénkzöld, s a virága sárga. Levele tényleg hasonlít az ürömlevélhez; de egymás mellett nézve, látni, hogy annál jobban „be van irdalva”.

Több helyen — pl. a Veszprém-Várpalota közti karsztplatón — együtt él a fehér ürömmel. De őtőle is meg lehet különböztetni. A fehér ürömnek a szára is, levele, mindene ezüstös zöld; illata erősebb, áthatóbb a fekete rokonénál. Levelének körvonala is kerekdedebb. Ha végképp nem megy a döntés, érdemes letépni egy pici darabot a levélből és elrágni. Az enyhe kesernye, gyengéd aroma a fekete ürömre vall. A padlófelszaggató keserűség és vodka után kiáltó gyógyfű-illat pedig a fehér ürömre.

Fekete üröm vs. fehér üröm  

Gyűjtésre, libasütésre föl! Ürömteljes viszontlátást kíván augusztusban a teljes Artemisia família.

 Vannak állatok, amelyek minduntalan beleköpnek az ember levesébe. Momentán nem egy plafonra, az ebédlőasztal fölé rögzített köpködő kobrára gondoltam, hanem olyasféle állatokra, amelyek az ember szépen elgondolt hal- és vadgazdaságát dúlják fel és utána a NAV nem akarja elhinni, hogy a vadak etetésére felvett "erópaunijó" az aranysakálok, ezüstkárászok, busák vagy törpeharcsák tápcsatornájában landolt. 

Ezen állatok közül néhányat az ember egykor jó ötletnek gondolt és betelepítette őket, mint például az eutrofizáló (beszáradó) alföldi tavak halálcsillagát, a busát. Mások azonban fogták magukat és idetelepültek. Az ember egy részük iránt teljesen közömbös, ilyen például a balkáni fakopáncs és a balkáni gerle, amelyek nagyrészt már kiszorították nembalkáni rokonaikat. Ide most írhatnék nagyívű politikai párhuzamokat, de ez nem az a blog. Más állatok nem betelpültek, nem betelpítettek, egyszerűen csak nem tudnak az "erópaunijó" igényléséhez leadott mindenféle tervszámokról és önfeledten vadakat, halakat zabálnak. Ilyen állat mai hősünk, a kárókatona. Jöjjön rendszertani besorolása:

Amint látható, a kárókatona a pelikán rokona. Mind a pelikán, mind pedig a kárókatona ipari mennyiségű halat képes felzabálni. Talán a fő különbség, hogy míg a gödények (egy repkedett pár éve a pesti Duna-szakaszon) csőre egy jól definiált, pregnáns heresérvet idéz, addig a kárókatona csőre a spájzkilincsre hasonlít inkább. Ja még egy apróság: a pelikánok fehérek, a kárókatona fekete. Habár... a kormoránok között, ritkán, de előfordulhat albinizmus. Ha például egy sárrétudvari vagy ohat-pusztakócsi kocsmában egy részegen maga elé motyogó ornitológust látunk, hogyaszongya azt motyogja: "basszátok meg nem tudom hogy kis kócsag, üstökgém vagypelikán volt vagy mi a faszom Gyuri néni aggyámégsört" akkor biztosan tudhatjuk, hogy nem volt felkészülve albínó kárókatonák meglátására, és a bizonytalanság az alkohol nyomorba vezető lejtőjére lökte. 

Albínó kormorán:

A borzas gödény egykor hazánkban is fészkelt, manapság pár évente tűnik fel egy-két példány. Az alábbi képet Lendvai Csaba készítette a Magyar Madártani Egyesülettől, a nagy fehér madár a pelikán, a kisebb feketék mai főszereplőink, a legkisebbek pedig - láridé, láridé - a múltkori madaras poszt szereplői.

A kormorán (kárókatona más néven, régen volt ilyen horgászzsinór) , akárcsak a múltkor tárgyalt sirály, három key feature-t tud. Repked, zabál és excrementál (szerkesztő úr, csak bátran: ...). Kezdjük a repkedéssel.

Akárcsak a többi gödényalkatú, a kárókatona is nagyon jól repül, kiválóan nagy-közepes és kis magasságon is. Kis magasságban - ugyanúgy mint a kacsák - a víztükör fölött szapora szárnycsapásokkal száguldoz. Ekkor a párnahatást használja ki. Ezt most részletesen nem írnám le, mert nem akarok mindenféle mérnökhadakat a nyakamba, az a lényeg, hogy nagyon alacsonyan olyan áramlások keletkeznek a repülő tárgyal alatt, hogy könnyebben lehet repülni. A derék szovjetek, akárcsak a változó szárnyállású repülő és a sirály relációjában, itt is megihlették magukat. Alant a Kaszpi Szörny nevű izé, amelyet valaki komolyan gondolt, sőt meg is építette. Az ötlet szerint hajónyi katonát repülőnyi sebességgel messzire lehet vele szállítani. Persze nem lett belőle semmi. Így nézett ki. Biztos nagyon jól mutatott valamelyik Kozmonautickij Cselovek magazinban.

Zabál. Halat, folyamatosan és sokat. Magyarországon ezt halkárnak hívják, Ázsiában azonban vannak olyan szemfüles emberek, akik egy megfelelő karikát húznak a madár nyakára, ehhez madzagot erősítenek, és voilá, van egy krákogó, szárnycsapkodó, büdös halászkutyájuk, amely szolid hasznot is hajt. Ja, úszni is úgy tud mint ahogy repült, így a legtöbb halnak nem sok esélye van.Már amennyiben az embernek nincsenek averziói egy madár gigájából kibányászott hallal szemben. A képen (wikipédiáról, tiarescott felhasználó) Csang úr és az ő mikrovállalkozása látható. Két fontos obszerváció: valahol van egy ötödik kormorán is, mert a négy Kínában szerencsétlen szám. Kettő, azért megnézném a könyvelő fejét, amikor Csang úr Magyarországra települvén tanácsot kérne, hogy akkor ezek most "segítő családtagok" egyéni vállalkozásában, haszonállatok, vagy termelőeszközök, utóbbi esetben milyen ütemben lehet őket amortizálni? Nade nem baj, jönne az ÁNTSZ és kijelentené hogy csak plutóniumbombás fertőtlenítés után használhatók. 

És, végül de nem utolsó sorban a kárókatona extrém csípős guanót is termel, és telepesen fészkel. A fának, amelyikre ráköltöztek, végképp reszeltek. Ilyen fa a székesfővárosban megtekinthető, ha az 1-es gyorsvillamossal gyalogbéka tempóban Pestről Budára döcögünk át az Árpád hídon akkor már majdnem a budai hídfőhöz érve kell balra nézni, rendszerint ott tollászkodik néhány az egyik fán.

ÉEhén van ni egy hogy mitől lesz olyan randa a fészkelőfa. A kormorán hazánkban nem védett, ezért a kutya sem vadászik rá.

Elterjedését tekintve világpolgár fajról beszélünk, Ausztráliában ugyanúgy van, mint Budapesten vagy vagy Grönlandon, igaz ezek mindenféle alfajokba sorolandók. De ez nem annyira érdekes.

A zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) egy igen fajin zöldfűszer, csak innen, az árokpartról. Nemsoká' szezonja van: március-áprilisban kel ki, és kb. júniusban magzik fel. (És nyilván csak a VÉLETLEN műve, hogy elsőre mindig antikrisztusnak olvasom a latin nevét - a szerk.)

Salátának való, fiatal turbolya

Virágzó turbolya egy kertben

 Az ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) közé tartozik ― ebben a növénycsaládban sok jó fűszert találunk: kapor, kömény, ánizs, lestyán, petrezselyem, angyalgyökér stb. Egynyári növény, de jól beállt állományokat alkothat egy-egy helyen, mert szapora és nagyon igénytelen. Kinézetre legjobban talán a petrezselyemhez hasonlít, innen eredhet az édespetrezselyem népi név. Enyhe édeskés, ánizsos vagy tárkonyos illata és íze van, igazából ez a legbiztosabb ismertetőjegye. Partoldalakon, árokszélen, parkokban, kerítés tövén rengeteg nő belőle. Az akácosok aljnövényzetében is megjelenik. Zavartalan helyen a virágzó növény 80-100 cm-es is lehet; aki az ízét szereti, annak - tapasztalatom szerint - a derékig érő turbolya örömkönnyet csal a szemébe. Lehet gyűjteni a fiatal, világos leveleket salátának, vagy a virágos hajtást (herba) szárításra. A virágzó növénynek legnagyobb az illóolaj-tartalma.

Turbolyahajtás zöld magvakkal

Az elvirágzott növény zöld magjait is érdemes leszedni, ugyanolyan illatosak, vagy még kicsit erősebbek, mint a levél vagy herba. Az érett, magzó növényt viszont már jobb békén hagyni: ilyenkor elsárgul, illatát elveszti, magvait szétszórj, és őszig visszahúzódik. Ha virágjában szedjük, egy dologra vigyázni kell: nehogy közé keveredjen a foltos bürök (Conium maculatum) levele vagy hajtása. Ez a növény koniin alkaloidot tartalmaz, ezért mérgező. A régi szép időkben ― ugyebár ― megbízhatatlan értelmiségiek, „ifjúságot megrontó" filozófusok elirtására volt használatos.
Azért könnyen meg lehet különböztetni a turbolyától. (A turbolya elfogyasztásába nem halunk bele - a szerk.) A turbolya szára egyszínű zöld vagy vöröses: a büröké foltos, a színe elüt a leveleiétől. A turbolyaszár a petrezselyemzöldéhez hasonlít, nem üreges; a büröké olyan, mint egy cső. És hát a szag! A bürök nehéz, émelyítő szagú, parasztosan: büdös.

Foltos bürök szára és leveles, virágos hajtása

Jó kérdés, hogy a turbolya termesztett vagy vad növény? Az biztos, hogy a rómaiak már termesztették. Angliában és Franciaországban ma ugyanúgy művelik, mint a petrezselymet; külön nemesítenek turbolyafajtákat gyökérre (cerfeuil tubéreuse, turnip rooted chervil), és levélre.

Vad turbolya gyökérzete és a gyökérre nemesített turbolya

 Magyarországon is ― ismét? ― kezdik termeszteni, nagyáruházakban (OBI kertrészlegén pl.) lehet levélturbolya vetőmagot venni. Hajlok arra a véleményre, hogy volt azért régen is a parasztok kertjeiben turbolya, ami aztán szépen kivadult, s hogy aztán az erdőben lévő vad típussal hányszor és hogyan kereszteződött, azt már csak ő tudja. Ennél is egyszerűbb egy fiatal tövet kiásni, bevinni a kertbe, és ott egy kevésbé kurrentált sarokban letenni. Ha jó félárnyékos helye megvan, könnyen megszokik. Talajra nézve a hansági csicsogós és a hortobágyi szik kivételével szinte bármi jó neki. Ha fölmagzik, szétszórt gyerekeiből szeptemberben kikelhet még egy eresztés. Ez a virágzást már nemigen éri meg, szedhetjük bátran. Következő tavasszal aztán kihajt, ami ősszel nem tette.

Kellemes ánizsos ízét az illóolaja adja. Kicsi a növény illóolaj-tartalma: 0,01-0,3%, ezért enyhe az illata. Az ánizsos beütés nem véletlen: A turbolya illóolajának főösszetevője, az esztragol a tárkony és a bazsalikom, míg a másik összetevő, az anétol az ánizs és az édeskömény illóolajában is ott van. A két anyag az ember számára hasonló illatú.

esztragol  és anétol

Itt is izomer anyagokról van szó: az anétol és az esztragol „testvér", csak egy kettőskötés helye különböző a kétféle molekulán. Innen eredhet a hasonló illat és íz. A turbolya emellett jó A-vitamin-forrás (100 g száraz turbolyalevélben 5,85 mg A-vitamint mértek) és sok káliumot is tartalmaz (4,74 mg). A kálium adja a turbolyatea „vértisztító", parlagiasan: vízhajtó hatását. Igen-igen, nyájas olvasók, a tavaszi méregtelenítő ― ám méregdrága ― kúrák titka az, hogy a jól összeválogatott teafüvek slagot csinálnak a páciensből.

Hősünk nem gyógynövény: nem fertőtlenítő, nem tartósító, nem viagra-pótló (olyanról lesz poszt? - a szerk.), nem dobja le a meszet az agyról és a lottó ötös esélyét sem növeli; egyszerűen egy jó kis fűszer. Mihez is? Legfontosabb a francia fines herbes fűszerkeverékbe való felhasználása. A terebess.hu emellett fehér szárnyashúshoz, az angol wikipedia pedig tenger gyümölcseihez ajánlja. Nagyon fontos: a tartós főzést nem bírja, ekkor az ízét elveszíti. Aztán még, szerző és az ő jóanyja szerint: vaj, sajtkrém, tojás (omlett, vagy keménytojásos töltelék), hideg halhús jó ízesítője. Görög salátaöntetet, girosz-szószt, tzatzikit is jó vele felturbo(lyá)zni. Vagy csak joghurtba keverni, oszt isten-isten. Összevágva, petrezselyemmel együtt, jó ízt ad a rizsköretnek. Zöldséglevesbe szórva tálalás előtt, friss, tavaszias illatot-ízt kapunk. Besodorni még nem próbáltuk, élménybeszámolókat szívesen látunk.

Ilyen hát az édespetrezselyem, a leharcolt kerítések és az akácos utak sztárja. Kívánok hozzá mindenkinek jó étvágyat!

 A balin (Aspius aspius), megannyi középosztályos, kertvárosi entitáshoz hasonlóan, életútját különösképpen unalmas módon kezdi. Mondhatjuk, semmi olyan nem történik vele, ami a halak világában (Pisces) említésre méltó lenne. Fiatal barátunk – érezzük, ebben sincsen semmi, de semmi különleges - fajtársaival egy rajba rendeződik, hogy a konformizmus védőernyője alatt - az az apologetikus fajta, az - vészelje át a viharos kamaszkort.

Írásunk hőse korunk Kwisatz Haderachjaként tekint végig a jövő ösvényein.

 Balinunk később esedékes védőbeszédének titkos részleteit megszellőztetve érdemes pár szót említenünk a rajról is. A rajban partra vetett márnaként (Barbus barbus) tombol az opportunizmus és a nihilizmus, egyszerűen senki nem vállal felelősséget semmiért, színes és kiemelkedő egyéniségekről sem nagyon beszélhetünk. Az agytrösztök kidolgozta hosszú távú stratégiai úszási tervek, küldetésnyilatkozatok és színes grafikonos merülési kiértékelések sem nagyon izgatnak senkit. Hierarchiáról, vezérekről hallani sem akarnak. A balin - a kompetenciaalapú képzési koncepció transzparenseként -  csak azt akarja csinálni, amihez már ugyebár eleve is ért: úszni. Ki jobban, ki rosszabbul, de mindenképpen együtt.
 Kamaszodó balinunkban aztán a csillogó pikkelyek tánca által megbabonázva, egyre erősebbé válik a sejtés, hogy neki tulajdonképpen más elképzelései is vannak egy tudatosan épített életút vonatkozásában. No, azért nem a lifelong-learning izgatja. Igen kínos ez szerkesztőségünknek is, de a balin egyszerűen csak - a konkurencia fölé kerekedés legegyszerűbb útját választva - megenné a többieket. Ennek nyomatékot adva néha el-elkapdossa társait, akik igazán nem tudják mire vélni ezt a devianciát, így hát gyorsan terjed a hír: a balin hülye! A raj egységes és békés image-ét, hal ősök millióinak híres hozadékát, amiről megannyi horgászújság, könyv és állathatározó is megemlékezett, sérti ez az apró malőr, amit immáron a balinunk egy személyben és nyíltan képvisel.

A balinok – a rajon kívül új kihívásokat keresve - fiatal felnőttként csatlakoznak az ellenrajhoz, azaz a rajellenesek rajához. Néhányan megunva az ellenrajt, visszacsatlakoznak a rajhoz, és akad néhány kivételesen deviáns egyed, aki ellenraj-ellenes anti-ellenrajt alapít, sőt néha rajellenes antirajok (azaz magányos balinok) is felbukkannak, de ez már tényleg ritka. A felvételi követelmények amúgy egyik esetben sem túl bonyolultak - a balinok egyszerű lények -, az egyetlen szabály hogy balinnak kell lenni.
A balinok nem olvasnak Hesse-t, sőt a balinok egyáltalán nem olvasnak semmit, ők önnön belátásuk nyomán válnak magányos farkasokká öregkorukra. Hogy maguktól látják-e be az antirajokban, ellen-antirajokban és anti-ellenrajokban rejlő oximoront, amitől szabadulni akarnak, azt nem tudjuk, de azt viszont igen, hogy a már magányos farkassá vált öreg balinok a legveszélyesebbek a halvilág számára. A mai napig sajnos még azt sem tudjuk, hogy amikor rajtaütnek a rajon, tudják-e hogy a jövő balinjait is tizedelik; vagy talán pont azért csapnak le, hogy tizedeljék?

avagy: Hogy kerül a fenol a pizzára?

A pizzás kérdésre a kakukkfű lesz a válasz, hosszas kacskaringók után.

 A kakukkfűfélék (Thymus fajok) kétszikű növények, az ajakosvirágúak (Lamiaceae vagy Labiatae) családba tartoznak. Legalább 100 kakukkfűfajt ismernek szanaszét Eurázsiában — értsd: Iraktól Lengyelországig —, s még 2005. körül is írtak le török botanikusok 2-3, csak náluk honos Thymus fajt. A zengzetes latin név a görög tümosz (kedély, kedv, harciasság, indulat) szóból ered. Most jöhetnék tehát avval, hogy „már a régi görögök is...", de az élet rövid, a poszt és az olvasó türelme korlátozott.

Egy kakukkfű növény 4-7 évig él, az első év után a szára elfásodik. Minden faja, fajtája, ia-fia tartalmaz illóolajat, ami — nagyképűen fogalmazva — a növény legnagyobb kincse, sőt coelhosan: lelke és lényege. A töménytelen kakukkfűféle közül most csak néhányat pécéztem ki, lássuk ezeket:

Idesanyám kakukkfüves sírján valószínű, hogy a mezei kakukkfű (T. serpyllum) terem. Ez a vad ős. (Angolul: mother-of-thyme. Hmm. ) Köves talajon, karsztos fennsíkokon, partoldalakban, romok között, borospincék hátán, de akár egy aszfaltrepedésben is megtelepszik és virul. (Szerző többek között egy ruszki laktanya romjai körül szokta gyűjtögetni.) Mélynövésű jószág: öt-tíz centi magas. Szára szétfut a földön, így többéves, párnaszerű telepeket alkot. Érdemesebb a helyén hagyni, és rájárni, gyűjtögetni: amennyire tapasztaltam, nem bírja az áttelepítést, 1-2 hónapig teng-leng a kerti földben, aztán vége neki mindörökre.
Levele pici, keskeny; kis nyomkodásra, dörzsölésre már adja a jellegzetes kakukkfűillatot. (Szerzőnél: hejj, de jó pizzaszag!) (Aki még nem érzett ilyet, de csinált valaha szappant laborban vagy el tudja képzelni, milyen az étolajból denaturált szesszel készült, útszóró sóval kisózott szappan, na ez pont olyan - a szerk.) Májusban virágzik, amikor a kakukk megszólal. Virága álfüzér — meg ne kérdezzétek, miért „ál-", — szóval: kicsi, négyszirmú, lila virágokból álló füzérszerűség.
Népi neve annyi van, ahány falu. Kukucska, démutka, timián, mézelke, kakucskafű, és tán csak Lőrincze Lajos tudja, még hányféle. A növény virágos hajtása a gyógyszerkönyvben is szerepel serpylli herba néven.

T.serpyllum

Mi lett az ősből? Nyilván olyan kakukkfüvek, amik már hozzászoktak a kerti föld, a rendes víz-és nitrogénellátás henye luxusához, ezért nagyobbra nőnek és több illóolajat adnak. A nemesített kakukkfüvek közül nézzük most meg a kerti kakukkfüvet (T. vulgaris) és a spanyol kakukkfüvet (T. zygis). Nemigen kell szemet mereszteni, mert nagyon hasonlóak. A két növényből, vagy keverékükből, készül a gyógyszerkönyv által is elfogadott kakukkfű tea és –illóolaj (thymi herba, aetheroleum thymi).

T. vulgaris

T.zygis

Alapvető eltérésük a mezei kakukkfűtől, hogy magasabbra nőnek, és — bár ki-kitör rajtuk is a hanyakodási hajlam — száruk felálló. Levélzetük jóval dúsabb, mint „anyjuké" (Legyen is: miért kapjátok hetente a tápoldatot, mi?! ). Illóolaj-tartalmuk 1-3%, szemben a mezei ős 0,1-1%-ával. Még erősebben adják a jellegzetes kakukkfű-illatot, nehéz őket más növénnyel összetéveszteni.
Sajnos nemcsak az ember, hanem jópár fajta tetű, atka, tripsz (Thripidae) is kedveli az ízét, csípom a májukat. Mivel szerző nem biokertész, a kötelező káromkodás mellett ilyenkor permetezni is szok (sic!). Mospilan (acetamiprid) oldatával, vagy — hó végén főleg — vágott dohány főzetével.
Ha a kakukkfű szára lefekszik, meg lehet próbálkozni a bujtatással. Nem-nem, nem bujtogatással (az inkább prof. Pizka szakterülete lesz), hanem azzal, hogy az elfeküdt szárat finoman a földhöz rögzítjük — ennek kiváló eszköze egy kificamított gemkapocs — és várunk. Ha olyan hangulata van, 4-10 hét múlva meggyökeredzik. Ekkor levágjuk az anyjáról és örülünk, hogy már két kakukkfüvünk van. Amelyikükbe beleesik a tetű, a tripsz vagy egyéb háziállat, azt a legközelebbi hetipiacon eladjuk valami jószándékú madárnak.

Mi is van benne tulajdonképpen? A mezei és a kerti, spanyol kakukkfüvek illóolajában két nevezetes összetevő van. Egyik a timol (régebbi nevén: kakukkfűkámfor), a másik a karvakrol.

timol

karvakrol

Láthatjuk: összegképletük ugyanaz, szerkezetük más. Így lesznek ők egytestvér izomerek. A timol fehér, kristályos anyag, s tényleg kakukkfüves-kámforos illatú; a karvakrol folyékony, és... hát nem is tudom, milyen szaga van. Kakukkfüves, buggyantköményes (izzadtmacska - a szerk.), mindenesetre töményen elég émelyítő.

Az illóolajban más anyagokkal — akár 8-10 féle illatanyaggal — együtt, folyékony keverékben vannak jelen. Tkp. ők adják a jellegzetes kakukkfűillatot, pizzaszagot; finomabban: az olaszos ételek ízében-illatában az egyik jellegzetes elemet, együtt az oregánóval.

Képletükön azt is látni, hogy 6 szénatomos aromás gyűrűjük van, hidroxilcsoporttal (—OH). Bizony feleim, amely anyag aromás és hidroxilcsoportja van, az fenol. Nem, nem az I. világháború büdös és maró fertőtlenítőszere (tessék a lemilblogon érdeklődni!), de vele rokon. Ha ez ijesztően hangzik is, azért nem az.

Miért? Először is azért, mert a timol és testvére kemény baktériumölő (nem volna tisztességes fenol, ha erre nem lenne képes). A Salmonella-fajok, több E. coli-fajta és a Staphylococcus aureus legyilkolásában különösen jeleskednek. Van szerző, aki a mindenre rezisztens S. aureus (MRSA - Marcsa - a szerk.), a „kórházi fertőzés" kiirtását is megpendítette: hátha a kakukkfűolaj, vagy összetevői alkalmasak lennének erre?
Hát nem is lenne rossz. Addig azért szedjük be az antibiotikumot, amit felírtak nekünk hörghurutra, aztán húzzunk le rá egy bögre kakukkfűteát köptetőnek. Egs!
Gombaölő hatását is vizsgálják különböző penészeken, köztük a (nem ok nélkül) veszett hírű Fusarium fajokon.

Másik nevezetes tulajdonsága a két anyagnak (meg a belőlük álló illóolajnak) a tartósító-antioxidáns hatás. Jól védik a kényes étolajokat, salátaolajokat az avasodástól — ami oxidációs folyamat, vizes oxigénnel kezdődik — húsféléket, töltött árukat a romlástól. S bizony, ezt az antioxidáns hatást is a fenolos gyűrű, az ő hidroxilcsoportjával, tudja igen-igen nyomatni, elfogván mindenféle jött-ment oxigéneket, szabad gyököket, egyéb felforgató elemeket. Lehet, hogy a kakukkfűolaj és a hozzá hasonló összetételű illóolajok—az oregánó, a borsfű olajai— egyszercsak tartósítószerré avanzséroznak. Tán még E-betűjük is lesz. Juj! (Azután pedig csak az következhet, hogy egy brit tudós, vagy egy feltűnni vágyó Green Pea-aktivista bejelenti, hogy a timol is pfuj, mert kóros kakukkolási késztetést okoz, továbbá rákkeltő. Lehet, hogy ezt még meg is érjük, legalább öreg napjainkban is lesz min röhögni.)

Te figyi! Az én füvemnek valami citromos stichje van! Nem lehetetlen. Tök véletlenül is előfordulhat, hogy az illóolaj legyártásáért felelős génekben elpattan valami. Ekkor az illóolaj összetevőinek kialakulása megáll az első pár lépés után. Nem képződnek a megszokott, jó büdös fenolok, elmarad a gyűrű bezáródása (Szauron rába...ltázott az ujjára és hagyta a fenébe az egész kovácsolást). Nyílt láncú illatanyagok maradnak az illóolajban bőven, a citrálok és rokonaik.
Sok citrusos, muskátlis illatú növénynek adják ezek az illatát. Legyek, szúnyogok, kullancsok és pofátlan macskák arcbahökkentésére kiválóan alkalmas, istentelen tömény citromillatú folyadékok.

Ilyen citronyos mutációja van a menta-, zsályaféléknek is. Mondom: lehet véletlen is. Szerző úgy jutott az ő citromkakukkfüvéhez, hogy a sarki zöldséges a nagybanin 500 palánta közül az egyetlen gyári hibásat vette át. Kézcsók neki. De a kertészek kifejezetten buknak a mutánsokra (Charles Xavier prof kapja a kisásót!), és ápolják azokat. Hogy a fenébe ne, új nevet adnak neki és ötszörös áron nyomják el a piacon. Így nemesített, hibrid citromkakukkfüvek is vannak. Nem virágzanak, viszont szívósak, jól fejlődnek és a tripsz is lepattan róluk.
Mire jók akkor, ha pont a két főhatóanyag nem jött nekik össze? Hát nem gyógynövények, az igaz — hálisten alkalmatlanok a köhögéscsillapító büdösteák, és a szerző által csendesen rühellt, geil ízű köptető kanalas (Elixyrum thymi compositum) előállítására. Viszont nagyon kellemes fűszerei a hideg halhúsnak. Keverhetők vajhoz, majonézhez, tojáshoz is; lehet salátához, pláne gyümölcssalátához keverni: frissítő, enyhe íze szerintem sokunknak jólesik, pláne nyáron.

Ja! Még egy haszna van a T.x citriodorusnak: fel lehet vágni vele a szomszéd kertbuzi előtt, sárguljon csak. (Mint a citrom!)

 Más néven Larus ridibundus, mégmásképpen dankasirály. Teljesen kommersz madár, mégis számtalan igazságot tár fel előttünk. Na de hagyjuk a bennünk élő popper-müller-wass fenetudja hajlamokat, térjünk a tárgyra.

Rendszertanilag megközelítve:

A fenti nett kis táblázatot a wikipédiáról loptam, hála és köszönet. Namármost ezt az állatot még nem oly rég Larus ridibundusnak hívták. Most meg már nem. Miért? Nos, aki ma zoológusnak áll, meg kell, hogy béküljön azzal a ténnyel, hogy a legtöbb állatot már rég felfedezték. Újabb állatok felfedezése csak méregdrága mélytengeri vagy őserdei expedíciók árán lehetséges. Ennek az öröme sem felhőtlen. Gipsz Jakab kutató például az általa fellelt vörhenyes püncsörkét Gipszjakabia rubra névre keresztelné, esetleg Nagycsöcsűasszisztencia rubra névre, a tudományos közönség egy bizonyos részének lenyűgözése érdekében. Ehelyett lesz belőle Főszponzoria rubra vagy Tanszékvezetőia rubra. 

 Mit csinál tehát a szponzorhajhászatban járatlan állattanász? Átnevez, reklasszifikál. A Laridae családot (juteszembe, egy sört kap a szerzőtől, aki megmondja melyik LL Junior szám refrénje a Ládidé, láridé passzázs, öt számot bírtam meghallgatni, pedig igazán suker a csávó) felosztja hetvenfelé, külön az ilyen, olyan, amolyan és mégamolyan sirályokra, publikál, konferenciázik. 

Ezenközben a dankasirály kering, traktorok mögött, kukák, mocsarak és folyók felett, és ... (mondjuk ki: szarik - szerk.) mindenre, ebből lesz a guanó. Nem, a guanó nem egy perui süteményféle, amelyet 110% zsírtartalmú vajból kell csinálni, az egy másik blog.

Repülési képességei terén Budapesten a szürke varjúval verseng (ide nem számítva most a sólyomféléket) A varjak inkább a lassú és szűk manőverekben erősek, a sirályok a függőleges manőverekben és a rácsapásokban.  Ezt változtatható nyilazási szögű szárnyával éri el, amelyet eddig töbsször próbált lemásolni az emberiség. A dolognak nagyrészt nehéz, megbízhatatlan és tohonya gép lett az eredménye, mint pl a MiG-23 és az F-14. Utóbbit nem Táááámkéeetnek nevezték a szerelők és a pilóták, hanem Töööööörkínek, azaz pulykának. Nagy bók egy vadásznak...

Aki a repülési képességeket tanulmányozni akarja, az sétáljon egyet a ferencvárosi Duna-parton, ahol a Lóhúgybrau sört kortyolgató hajléktalanok gúvadó tekintetétől kísérve néhány szociálisan kevéssé érzékeny apuka a gyerekével apránként egy-egy fél kiló kenyeret hajigál ki a sirályoknak és a varjaknak. Egyébként is főleg rovart, szemetet, dögöt, ilyesmit eszik. Galamb, kecsesebb változatban.

Ha valakit elrabolnak Blofeld vagy dr. Genya markos verőlegényei, itt van pár tuti túlélőtipp. Ha egy folyóparton térünk magunkhoz és nem tudjuk hogy milyen évszak van, nézzük meg a dankasirályokat. Fogunk látni barnás tollazatúakat, ezek a fiatalok, a sirály ún. két korcsoportos sirályfaj (van három korcsoportos sirályfaj is, sőt négy korcsoportos is, pl a hazánkban egyre gyakrabban előforduló sárgalábú sirály, ami vagy kétszer akkora mint a danka).

Hanem ha a felnőttek (fehér madarak) feje fekete, akkor tavasz van. Ha fehér és van rajta két szürkés csík akkor ősz, ugyanis a fekete (hivatalosan Dynamic Wings Chocolate Mica Mineral Supermetal barna, csak Dynamic Wings felszereltséggel) a tavaszi nász-szín, mostanában vedlenek át. Dankasirályok láttán abban is biztosak lehetünk hogy Európa vagy Észak-Amerika mérsékelt övi részén vagyunk. Persze ilyet csak tapasztalt szpotter gondoljon mert máshol is élnek nagyon hasonló madarak, mint a Bonaparte-sirály, a kis sirály vagy a szerecsensirály. Bővebbet erről a "Hobbimadarász szuperkém, aki minden jó nőt megcsinált" című, hamarosan megjelenő, önéletrajzi ihletésű könyvemben. 

Addig is, képek:

Fiatal dankasirály, netről lopott képpel (A két első gép az adatbank.transindex.ro oldalról, az utolsó Rácz Tamás felvétele a totalcarról.)

Danka, felnőtt, ősszel: